Valaha a Comói-tó a gazdagok és előkelők egyik kedvenc nyaralóhelye volt Észak-Olaszországban. Ha megnézzük a villákat, házakat, kastélyokat a tó partján, mind-mind erről a gazdagságról árulkodnak. A legmélyebb pontjain 400 méter mélységet is elérő tó ma is a különleges úticélok közé tartozik, noha a főszezonban rengeteg a látogató. Mivel Milánótól kicsit több mint egy órára található, és mert viszonylag kis területen fekszik kiváló desztináció lehet egy hosszúhétvégére, amiben a pihenés dominál.

A rómaiak még Lario néven ismerték a lombardiai Alpokban található, fordított Y-alakú tavat, ami a jégkorszakban alakult ki; ennek köszönheti roppant mélységét. Már a római időktől kezdve építtettek itt maguknak az arisztokrácia legelőkelőbb családjai villákat és nyaralókat, és olyan művészek körében is népszerű volt a tó mint Da Vinci. Olaszország harmadik legnagyobb tavának három ágának találkozásánál fekszik a három leglátogatottabb kisváros, Varenna, Belaggio és Menaggio. Varenna a legkisebb és talán a leghangulatosabb is, míg a másik kettő közel azonos méretűek, ám Belaggio látogatottabb. A három település között gyakori kompjárat közlekedik.

1. nap: Érkezés Fiumelattéba

Mi autóval utaztunk a Comói-tóhoz egy forró júliusi hétvégén. Grazból indultunk, és kicsit több mint félúton megálltunk ebédelni Velence mellett Mestrében az egyik kedvenc éttermünkben, a Da Michelében egy jó tésztára. Késő délutánra értünk Leccóba, a tó dél-keleti csücskébe. Némi bevásárlás után hamarosan megérkeztünk a Fiumelattéban található szállásunkra, ami egy régi villa első emeletén, közvetlenül a tóparton volt. Az apró falu Varennától délre található, és egy hegyekből lezúduló patak is található itt, ami mellett még a legnagyobb nyári hőségben is olyan érzésünk volt, mintha egy hűtőt nyitottunk volna ki.
Szállásunkat az Airbnb-n találtuk, és a saját kertjében található szökőkúttal, pálmákkal és ciprusokkal azonnal megfogott.
Késő délután a naplementében meg is mártóztunk a tóban a falu egyik pici, kavicsos strandján.

2. nap: Varenna és Belaggio

Reggeli után átsétáltunk Varennába, ami egy 20 perces sétát jelent, de vonattal is utazhatunk a két település között, ami így csupán 4 perc. Varennában még ezren sem élnek, ám szezonban jócskán megtelik látogatókkal. A Villa Monastero híres kertjét mi az útról jól megnéztük magunknak, de végül nem mentünk be, mert egy másik hasonló villába készültünk.
Illetve inkább megkávéztunk a helyiek által is kedvelt Al Barilott kávézóban. Olaszországban szokás a pultnál felhörpinteni az espressót, ám ha leülnénk számítsunk copertóra, vagyis szervizdíjra, ami egyébként elenyésző összeg szokott lenni a bárokban és kávézókban. A hely egyébként Varenna főterén található szemben a Chiesa San Giorgióval.
A kis utcák egyikén lesétáltunk a tópartra, ahol a korzón egészen a kikötőig mentünk. Útközben számos kis üzlet, bár és hangulatos ház sorakozik, amelyek majdnem mindegyikénél meg lehetne állni egy fotóra.
A kikötőben mi Belaggióba vettünk jegyet, ami 4,50€ volt (2023), de van napi jegy is 14,50€-ért, amivel annyit hajózunk, amennyit szeretnénk. Úgy terveztük, hogy csak Belaggióba megyünk át, majd vissza Varennába, ezért fölösleges lett volna a napijegy. A kikötőben ugyan van tájékoztatás, hogy melyik mólóról hová és mikor indul komp, ám valahogy kavarodás volt a beszállásnál, így nem a közvetlenül Belaggióba közlekedő hajóra szálltunk, hanem arra amelyik először Menaggiót is érinti. Így legalább azt a települést is megnéztük a tóról.

Belaggióba érve olyan érzésünk volt mintha egy igazi városba értünk volna, olyan sok ember, díszes házak, széles tóparti sétány fogadott minket. A sétányon lévő előkelő üzletek és éttermek árkádok alatt találhatók, amelyeket hagyományosan hatalmas függönyökkel védenek az erős déli napsütéstől. Egy kényelmes séta után kiérkeztünk a Lungolago Europa nevű tóparti parkba a kikötő mellett, ahol elfogyasztattuk piknikünket.

Ezután továbbhaladtunk a Villa Melzi felé, amelynek kertjében különleges, a világ minden pontjáról származó növények és fák között töltöttük a nap legmelegebb óráit. Vannak itt japán juharok, kaliforniai óriásfenyők, ciprusfélék és pálmák is. A tóra való kilátás pedig egyedülálló.

A városba visszatérve felmásztunk a Salita Serbelloni nevű utcán, ami a meleg miatt igen izzasztó élmény volt, ám a Via Giuseppe Garibaldi utcára felérve, visszatekintve a látvány kárpótolt minket.
Pár perccel továbbhaladva a Gelateria del Borgo fagylaltozóban adják a város legfinomabb gelatóját, amit mi sem hagytunk ki. Sétánkat a Piazza della Chiesa tér felé folytattuk, ami a település főtere. Itt magasodik a Chiesa di San Giacomo, valamint itt található egy igazi olasz bar a Gelateria Caffè Bar Sport, ami jó megálló lehet egy kávéra vagy Aperol Spritzre. A kikötőbe visszatérve hamarosan visszahajóztunk Varennába, majd délutáni pihenőnkre a szállásunkra.

Vacsoránkat egy igazi észak-olasz étteremben szerettük volna elfogyasztani, így találtunk rá a Crandola Valsassinában található Trattoria Reginára, ahol megérkezésünkkor szinte mi voltunk az egyetlen külföldi társaság, amit nagyon jó jelnek véltünk.
Az észak-olasz konyha különbözik attól, amit egyébként nemzetközileg olasz konyhaként ismerünk. Előnyben részesítik a vajat, a tészta helyett sok esetben a rizst; innen származik a rizottó is. Népszerű a marha- és a vadhús, valamint a polenta és a gesztenye is. Ebben az étteremben csak ilyen, helyi ételeket kínálnak, naponta változó menüvel, amiről 3-4 fogást érdemes fejenként választani, mert az ételek Olaszországhoz hűen nem a mennyiségről, hanem a minőségről szólnak. Mi kiváló helyi, házi tésztát, vaddisznó pörköltet polentával, valamint gesztenyével és mézzel tálalt fagylaltot ettünk. A számla italokkal négy főnek 70€ körül volt.

3. nap: Strandolás Liernában

Reggeli után már délelőtt kimentünk a Fiumelattétól néhány perc autózásra található Lierna strandjára. A kavicsos strandról szép kilátás nyílik a tóra és a mellette található kicsi, ám sűrűn beépített félszigeten kellemes sétát lehet tenni a házak között.
Ebédet az Il Crotto nevű étteremben ettünk, közvetlenül a strand mellett. Az ételek itt is helyi alapanyagokból készülnek, ám az árak magasabbak, mint a tegnapi éttermünkben.

A délután folyamán kicsit még strandoltunk, majd némi ejtőzés után a szálláson, felmentünk a Varenna fölött található Vezio nevű településrészre, ahol egy kilátó is van. Ezt sajnos már zárva találtuk, de egy hangulatos sétát még tettünk a kis faluban. Az estét Varenna part menti sétányán fejeztük be egy finom fagylalttal a La Passerellából.

4. nap: Hazaút és Velence

Utolsó napunkat korán kezdtük, hiszen nem csak haza szerettünk volna érni, hanem egy sétát is akartunk tenni Velencében. Az autópályán lévő nagy forgalom miatt kicsit később értünk Velencéhez, mint szerettünk volna, ennek ellenére bementünk a Lagunába. Az autót Mestrében hagytuk, majd vonattal mentünk be a Santa Lucia állomásra. Innen vaporettóra szálltunk, és a Canale Grandén behajóztunk a San Marcóig, hogy megnézzük a bazilikát és a Dózse palotát. Ezt követően gyalogszerrel vágtunk át a városon egészen a Rialto hídig, majd vissza a vasútállomásig. A rövid velencei kitérő ugyan több órásra sikerült, és a hőség is eléggé megviselt minket, elég volt arra, hogy egy kis képet kapjunk a városról, ahová még mindenképpen vissza kell térnünk egy hosszabb látogatásra.

Hazatérésünk végül elég hosszúra sikerült, hiszen csak éjfél után értünk újra Grazba, ám a kis velencei séta igazán megérte.