Hollandia tájai ugyan meglehetősen laposak, ám különleges városai, települései miatt igazán változatos ország. Területének jelentős részét a tengertől szerezte meg intenzív lecsapolással, amik így a tengerszint alatt fekszenek. Azt hiszem, ez is a holland találékonyság és alkalmazkodóképesség példája, valamint persze a gazdagságé. Nem titok, hogy az ország mai fejlettségét gyarmati és kereskedő múltjának köszönheti. Talán ezért is ismert Hollandia az egyik legelfogadóbb, legbefogadóbb, és legtoleránsabb országok egyikeként Európában.

Mi 2 teljes és egy-egy fél napot töltöttünk az országban, így egy hosszúhétvégére kiváló úticél lehet. Ugyan ennyi idő alatt nem lehet bejárni az országot, ám kóstolót kaphatunk belőle. Azért is van így, mert a tömegközlekedés kiterjedt és gyors. Nem különösebben olcsó, ám vonattal és busszal mindenhová rövid időn belül el lehet jutni.

Útitervünk napi bontásban a poszt végén található.

Amszterdam

A csatornák, a szűk utcák, a magas és vékony házak, valamint a sült krumpli és a stroopwafel városa Amszterdam. A belváros rendezett, jellemzően kis épületei között, a kanálisok partján sétálva egyáltalán nincs olyan érzésünk, hogy egy világvárosban lennénk. Sokkal inkább egy emberléptékű, és -központú városban járunk, ahol mindenki otthonosan érezheti magát.

Damrak és a belváros

Amennyiben vonattal érkezünk, úgy először a főpályaudvar, az Amsterdam Centraal épületét pillanthatjuk meg. Az impozáns állomás a 19. század végéről származik. Ugyan mára már jócskán fel van újítva, és kibővítve, eredeti bájából kicsit sem veszített. Néhány éve pedig egy hatalmas víz alatti bicaj tárolót is építettek elé.
Belvárosi sétánkat a Damrakon kezdtük, a város egyik főutcáján. A Beurs van Berlage egykori tőzsde épülete volt az első jelentős látnivaló utunk során.
A modernista stílusú épülettől továbbhaladva hamarosan a Damhoz értünk, amit a város főterének is nevezhetünk. Itt áll ugyanis a király palota, vagyis a Koninklijk Paleis. A palota mellett pedig a De Nieuwe Kerk templom található, ami ma kiállítótérként funkcionál.

Utunkat az üzletekkel és éttermekkel szegélyezett sétálóutcán, a Kalwerstraaton folytattuk, egészen a Munttorenig. Ez a torony a Singel és az Amstel folyó találkozásánál magasodik, és egy ideig arany érméket vertek itt.
Innen visszafordultunk, és ettünk egy adag sült krumplit a Voetboogstraaton található Vlaams Friteshuis Vleminckx-ben. Az apró sütöde finom sült krumplit kínál elvitelre, bár a többség a kis utca szélein azonnal elfogyasztja a hagyományosan majonézzel kínált burgonyahasábokat.
Ha már visszatértünk a belvárosba, tettünk egy kört a Spuin, ahol számtalan könyvesboltot fedeztünk fel. Az én kedvencem a Waterstones angol nyelvű könyvesboltja volt. A többszintes üzlet egy polcán holland szerzők angol nyelvű köteteit találjuk. A Spuin van még virágárus, éttermek, és egy Rituals üzlet is, amiről megtudtuk, hogy holland márka.

A Spui mögött pedig a Begijnhof található, amit még a 14. században a beginák alapítottak. Ők itt laktak; nem voltak apácák, de egyedülálló nők vallásos közösségét alkották. A kis udvarban a mai napig körülbelül százan élnek. Itt található egész Hollandia állítólag legöregebb faháza, a 34-es számú. Az udvaron lévő angol református templommal szemben, két kívülről lakóháznak látszó épületben pedig egy titkos katolikus kápolna is megbújik.
Innen nem messze, a Spuistraaton található Hans Egstorf cukrászda-pékség híres stroopwafelét mi sem hagyhattuk ki. Az édesség sűrű gofriszerű tésztából készül, amit aztán egy gofrisütő segítségével szinte nápolyi vékonyságúra lapítanak, és sütnek meg. A kisült tészta elég vastag ahhoz, hogy kettévágják és a közepét karamellával töltsék meg. A mindig frissen, és melegen készülő stroopwafelért itt ugyan 7€-t kérnek, ám az élmény omlós, ropogós, forró és igazán édes.

Grachtgyűrű

A grachtgyűrű a várost körülölelő négy legnagyobb, és leghíresebb csatorna összefoglaló neve (Singel, Herengracht, Keizersgracht, és Prinsengracht). Ezt a körgyűrűt az 1600-as évek elején alakították ki, amikor a város lakossága ugrásszerűen megnőtt. Ennek oka a tengeri kereskedelem fellendülése volt. A házak itt jellemzően igen keskenyek, hiszen az utánuk fizetendő adót szélességük határozta meg.
Így a Herengrachton található széles és hatalmas házakról egyértelműen kiderül, hogy tehetős kereskedők építtették őket.Mi nagyjából északnyugat felől haladtunk délkelet felé, de igazából akármerre érdemes kóricálni a grachtok között, hiszen a hangulat mindenhol egészen egyedi. Kávéztunk a Bocca Coffee-ban, ahol speciality kávét készítenek, és söröztünk a Café De Eland söröző, bárban, ahol helyi söröket csapolnak.

Vörös lámpás negyed

A híres, hírhedt negyed hivatalosan a De Wallen városrészben található körülbelül az Armbrug, az Oude Kerk, és a Nieuwmarkt között. A csatornapartok, és a kis utcák este és éjjel megtelnek bámészkodókkal és bulizókkal. A környéken számos szexboltot, erotikus bárt, és coffee shopot is találunk.
A kisebb utcák házainak földszinti ajtajai egymást érik, és ahol világít a vörös lámpa, ott egy szexmunkás kínálja szolgáltatását. A negyednek valóban némileg fülledt hangulata van, ám mivel a prostitúció legális az országban, korántsem éreztük magunkat kellemetlenül. Ugyan a marihuána fogyasztás sem törvényellenes, más drogok használata az, és ebben a negyedben sok utcai “kereskedő” próbálja eladni kábítószereit. Ezekkel az alakokkal, jobb vigyázni, hiszen ilyen módon tilos bármilyen kábítószert árusítani vagy vásárolni.

Mi körbesétáltuk az itt található Oude Kerk templomot is. Az épület hatalmas, hiszen 14. századi megépítése után számos alkalommal bővítették, alakították át.
Érdekes élmény volt látni, hogy milyen jól megférnek egymás mellett az évszázados templom, és a vörös lámpás negyed tömegei, valamint nyilvános vizeldéi. Ezekkel, a minket leginkább strandöltözőkre emlékeztető csigaformájú építményekkel a város számtalan helyén lehet találkozni. Ugyan elsősorban férfiak számára készültek, de mindenképpen jobb megoldások, mintha a házfalakra kellene vizelni.

A Zeedijk pedig a helyi kínai/ázsiai negyed. Ezen az utcán számos ázsiai éttermet láttunk, ám végül a Birds thai kifőzdéjében vacsoráztunk. A pad thai nem okozott csalódást. A város egyébként híres autentikus ázsiai éttermeiről, hiszen a bevándorlók konyhája sokkal ízesebb, mint a holland ételek.

Jordaan

Ezt a negyedet szokták Amszterdam legbarátságosabb környékének tekinteni. A korábbi szegénynegyedet a második világháború után tették rendbe, és ma már kellemes lakónegyedként funkcionál.
Ugyan a gracht másik oldalán, így már nem Jordaanban, de ahhoz közel található az Anna Frank Huis, a Westerkerk, és a Homomonument hármasa. Anna Frank egykori házában a zsidóüldözés személyes oldalával ismerkedhetünk meg. A Westerkerk templom építésekor, 1631-ben a világ legnagyobb protestáns temploma volt. Tornya a Jordaan negyed szimbóluma, a belváros legmagasabb tornya, ahol kilátó is van. Ottjártunkkor sajnos éppen felújították. A templom mögötti Homomonument pedig az LMBTQ+ emberek üldözésének állít emléket.

Museumplein

A grachtgyűrűtől délre található hatalmas parkos tér körül található a város három talán leghíresebb múzeuma. A Stadelijk Museum kortárs művészeti gyűjtemény.
A Van Gogh Museum, a művésznek állít emléket, és mutatja be legtöbb munkáját.
A Rijksmuseum Hollandia nemzeti múzeuma gazdag 19-20. századi németalföldi festészeti gyűjteménnyel, és európai szobor- és iparművészeti gyűjteménnyel rendelkezik. Itt látható Rembrandt Éjjeli őrjárata mellett számos Vermeer, Frans Hals és Jan Steen festmény is, további Van Gogh képekkel együtt. Az ország legnagyobb nyilvános művészettörténeti könyvtára is az épületben van.
Mi a Rijksmuseumban és a Van Gogh-ban jártunk. Jó ötlet két külön napon idelátogatni, hiszen így könnyebben befogadható a sok művészeti alkotás

De Pijp

A negyed tágas utcái közül az Albert Cuypstraaton működő piacot vettük célba. Az egymást érő standokon holland különlegességeket találhatunk, mint sózott hering, stroopwafel és sült krumpli. Az egyik ajánlott standunk a Rudi’s Original Stroopwafels, ahol 2€-ba kerül az édesség, és mindig hatalmas sor áll előtte. Nem tudnám megmondani, hogy ez, vagy a belvárosi, drágább karamellás gofri ízlett jobban, ezért mindkettőt csak ajánlani tudom.

Amstel-folyó

Amszterdam nevét az Amstel folyóról kapta, így mindenképpen érdekes sétát tenni a folyó mentén. Mi a Torontobrugtól indultunk észak felé, a belváros irányába. Átkeltünk a Magere Brugon, vagyis keskeny hídon, ami egy felemelhető gyaloghíd.
A Herengrachtnál elnéztünk a kelet felé, ahonnan nem túl távol már látható a városi botanikus kert egy épülete. A Blauwbrugnál található a nemzeti opera és balett épülete. Az Amstel számozásának páros oldalán, a Blauwbrug és a Halvemaansbrug között pedig megnéztük a mindenfelé dülöngélő, ferde házakat.
A Halvemaansbrugról szép kilátás nyílik a Munttoren irányába. Tettünk egy rövid kitérőt az amszterdami egyetem oudemanhuispoorti épületei felé, ahol az árkádok alatt számos antikvárium található, és még időszakos könyvvásárok is szoktak lenni. Zárójel, de az egyetem épületeiben ingyen lehet meglátogatni a mellékhelyiségeket. Az egyetemet elhagyva a Grimburgwal, hangulatos, diákokkal teli utcáján sétáltunk vissza a belvárosba.

Rotterdam

Rotterdamba azért mentünk el, mert szerettünk volna egy másik várost is látni, nem csak Amszterdamot. Valamint nagyon érdekesnek találtuk a történetét. Hollandia két legnagyobb városa között a vonatút alig egy óra, így egynapos kirándulásként nagyszerű ötlet Rotterdamba látogatni.

Németalföld történelmi városainak építészete eléggé hasonló, ám Rotterdam teljesen kilóg sorból. Ennek szomorú oka, hogy 1940-ben a Luftwaffe szinte teljesen lebombázta a belvárost. Hollandia ezért is adta meg magát a náci Németországnak. Az újjáépítés az 1950-1970-es években történt és egy teljesen új, modern, tervezett város született a régi helyén.

Már a vasúton ideérkezés is élmény, hiszen a Rotterdam Centraal pályaudvar lenyűgöző, egyedülálló épületében szállunk le a vonatról. Az előcsarnok galériáján elfogyasztott kávénk után kívülről is megnéztük az épületet, majd nyakunkba vettük a várost.
A Kruisplein toronyházai és a Schouwburgplein után megérkeztünk a Lijnbaanhoz, ami Európa első bevásárló utcájaként ismert. A 70-es években hatalmas újdonságnak számított egy ilyen üzletekkel szegélyezett sétálóutca. Szerencsére boltok nagy része ma is üzemel. Az innen nyíló Stadhuisplein másik oldalán található a városháza. A Stadhuis azon kevés épületek egyike, ami túlélte a bombázásokat.

A Lijnbaan-Beursplein-Hoogstraat útvonalon egészen a város legújabb jelképének számító Markthal épületéig sétáltunk. Ez a hatalmas lópatkó formájú piaccsarnok ma elsősorban az ínyencek és ételkedvelők kedvenc helye, hiszen a világ négy sarkából származó mindenféle étteremstandokat találunk itt.
A mi választásunk egy koreai sült csirkézőre, a SOJU Barra esett, ahol többféle bibimbapot is kínálnak. Az autentikus koreai ebédünk után, egy olasz standon cannolit és espressot fogyasztottunk.
A Markthal közelében található a Laurenskerk gótikus templom, szintén a bombázások egyik túlélője. Szintén erre található a Centrale Bibliotheek könyvtár, amely épület kívülről kicsit a párizsi Centre Pompidoura emlékeztet. Belülről pedig látványos lépcsőház és átrium vezet sok emelet magasra.

Innen átsétáltunk a pár lépésre található Kijk-Kubus vagyis kockaházakig. A Piet Blom építész tervei alapján készült fejjel lefelé, és megdöntve álló kis házak egy külön kis falut képviselnek a városon belül.
Az épületkomplexum másik oldaláról szép kilátás nyílik az Oude Havenre, vagyis a régi kikötőre. A kikötőben magasodó fehér ház, vagyis a Witte Huis 1898-ban épült, és Európa legmagasabb épülete volt.
Innen átsétáltunk a Willemsbrugon a Noordereiland szigetre, majd a Koninginnebrugon a Maas másik oldalára. Erről a hídról szép kilátás nyílik az egykori vasúti hídra (De Hef), aminek középső hídeleme már végleg több tíz méter magasan áll.
Sétánkat a Kop van Zuid negyed felé folytattuk a folyóparton, ahol elhaladtunk az ország legmagasabb irodaépülete a Maastoren 164 méteres tornya mellett.

A Kop van Zuiden található a De Rotterdam különleges formájú felhőkarcolója.
A kis félsziget legvégén a Hotel New York szálloda. Ez az épület egykor annak a hajótársaságnak, a Holland Amerika Lijnnek volt a központja, amivel a hollandok Amerikába emigráltak.
Az impozáns Erasmusbrugon tértünk vissza a belvárosba. A hídról nem csak a Kap van Zuid negyedre, de Hollandia legmagasabb lakóépületére a Zalmhaventorenre is nagyszerű kilátás nyílik.

Delft

Delftbe kicsit véletlenül, és csak rövid időre kerültünk. Az egyébként fárasztó, és hosszú rotterdami sétánk után, még volt egy kis időnk az este előtt, így a vonattal 20 percre lévő kisváros felé vettük az irányt.

Delft a porcelánjáról és az eredetileg jellegzetes kék festékéről híres. Napjainkban is számos porcelánüzletet találunk a városka főterén, a Markton. A vasútállomástól rövid séta vezet ide, apró, hangulatos és nyugodt csatornák partján.
A tér egyik végében a városháza, a Stadhuis, míg a másik oldalon a Nieuwe Kerk templom áll. Delft másik látványossága a néhány utcára található Oude Kerk templom, és annak ferde tornya. Ennél templomnál ért minket a naplemente, így beültünk a Café de Oude Jan bárba egy sörre. A hangulat hamisítatlan, barátságos, jókedvű holland; a földön pedig az eldobált mogyoróhéj hivatott felszívni az esetleg kilöttyenő sört.

Hollandia időjárásáról eddig nem esett szó, hiszen kissé borongós, szürke és változékony. De ezt az országot nem emiatt kedveltük meg, hanem a kedves és barátságos helyiek, a hangulatos, ódon, és ugyanakkor modern építészete mellett, színes kultúrája, és az ázsiai bevándorlók konyhája miatt.

Útiterv

1. nap: délelőtti érkezés; napközben belváros, grachtok; este De Wallen negyed
2. nap: Rotterdam és Delft
3. nap: délelőtt Rijksmuseum; napközben De Pijp és séta az Amstel partján
4. nap: délelőtt Van Gogh Museum; délután grachtok és Jordaan; esti hazatérés