Palenque annyira messze esik a bejárt turistaútvonalaktól, hogy viszonylag kevesen járnak erre, pedig az egyik leglátványosabb maja romváros. A guatemalai határ itt már nagyon közel van, akárcsak a trópusok, így a hőmérsékletnek és a páratartalomnak hála valódi dzsungelben találjuk magunkat.

Mi 5 teljes napot töltöttünk el a régióban, ahová éjszakai busszal érkeztünk Méridából. Első állomásunk Palenque volt, a dzsungel közepén, ahol egy napot töltöttünk, az itt található romok okán. Másnap reggel újra buszra szálltunk, s röpke 12 óra utazás után megérkeztünk San Cristóbal de las Casas hegyi városkájába. Itt 2 teljes napot töltöttünk, amelyből az egyiken egy szuper főzőkurzuson vettünk részt. Utolsó napunkon este repültünk Mexikóvárosba, ám napközben még egy vezetett túra keretében meglátogattuk az igazán egyedülálló Chamula és Zinacantán településeket.

Ebben a posztban mexikói utazásunk harmadik etapja, Chiapas régió kap helyet. Az első részben a Karib-tenger partján autóztunk, és strandoltunk, míg a második részben Yucatán államot fedeztük fel. Az utolsó, negyedik részben szó van általános mexikói tapasztalatainkról, és a Mexikóvárosban töltött napjainkról.

Éjszakai busz Palenquébe

Mexikóban elenyészően kevés távolsági személyvonat közlekedik, azok is inkább turisztikai desztinációk között. Ezért a legolcsóbb, egyik legmegbízhatóbb, legkedveltebb és leggyakoribb távolsági utazási forma az autóbusz. Az ország egyik legnagyobb szolgáltatója az ADO, ami az ország középső és déli részén közlekedik számos útvonalon. Több éjszakai járatuk is van, amivel turistaként sok időt és pénzt tudunk megspórolni. Méridától Palenque 530 kilométerre található, ami éjszakai busszal 8-9 órás út, jellemzően 1000 pesóért. A buszok európai szemmel is kényelmesek, az üléseket hátra lehet dönteni, és még működő mosdó is van a járművön.
Kicsit aggódtunk a biztonság miatt, de némi odafigyeléssel semmilyen negatív élményünk nem volt. Olyan járatot választottunk, ami viszonylag kevés helyen áll meg, így a nagyobb, biztonságosabb utakat használja. A lenti csomagtartóba csak olyan táskát tettünk, amiben nem volt jelentős érték. Értékeinket magunkkal vittük az utastérbe. Én az irataimat egy kis oldaltáskában a pulcsim alá vettem fel. Ilyen óvintézkedésekkel, és egy nyakpárnával viszonylag kényelmes volt a buszozás.
Ugyan a busz több helyen is megáll, ahol lehet venni némi élelmet, ezek jellemzően csipszek és csokik, szóval mi vittünk magunkkal rendes élelmet, és megfelelő mennyiségű vizet. Az állomásokon különösen érdemes figyelni a táskánkra.

Palenque

Palenque környéke sokkal szegényebb vidék, mint Yucatán volt, erre már a hajnali ébredéskor rájöttünk. Ugyanakkor sokkal zöldebb is, hiszen a növényzet sokkal dúsabb és változatosabb. Maga a város egy kis település, ahová reggel 8-9 körül érkeztünk meg tegnap esti fél 12-es indulás után. Már ekkor is nagyon meleg és párás volt a levegő. Airbnb szállásunkon gyorsan lepakoltuk a csomagjainkat, bekentük magunkat szúnyogriasztóval és nekivágtunk a romoknak.
Palenque romvárosa a településtől néhány kilométerre nyugatra fekszik. Ide vannak szervezett túrák, de egyszerűbb és gyorsabb, ha az ADO buszállomás előtt leintünk egy collectivót, vagyis helyi minibuszt. Ezekre jellemzően ki is van írva, hogy Ruinas, de sokszor a sofőrök is észreveszik a turistákat, és ¿Ruinas? kérdéssel szólítják le őket. Külföldieket 25-30 peso/főért visznek el a romokig, ami drágább, mint a helyieknek, de sokkal olcsóbb, mint egy szervezett túra. Az árat érdemes már az elején tisztázni, hogy ne érjen meglepetés, azon kívül, hogy az apró buszok jellemzően teljesen meg vannak tömve utasokkal. A körülbelül 20 perces utazás után a bejáratnál a már szokott módon két ablaknál két külön jegyet kell venni, amik összesen 111 pesóba kerülnek egy főnek.
A jegypénztártól még kb. 1,5-2 kilométerre vannak maguk a romok, ahová továbbmehetünk egy másik collectivóval, vagy gyalog. Mi gyalogoltunk, mert van egy ösvény a dzsungelen keresztül, ahol a helyi flórával is megismerkedhetünk. A Sendero Motiepá ösvény bejárata könnyen felismerhető a főút mentén, ahol újfent helyi idegenvezetők kínálják szolgáltatásukat. Ugyan azt mondják, hogy az őserdőn csak ők tudnak átvezetni, ez egyáltalán nem igaz, hiszen egyértelműen kijárt, és jelzett ösvény vezet a romokig. Az ösvény sűrű erdőn át vezet, ahol hallani a bőgőmajmok jellegzetes üvöltését is. A növényzet csodálatosan buja és változatos, de a hőség és a páratartalom letaglózó.
A körülbelül 20-30 perces dzsungelösvény után a romok parkolójába, majd a romokhoz érkezünk.
Palenque virágkorát a 7. században élte, majd a 9. század környékén fokozatosan elnéptelenedett. A város romjainak nagy része ma is feltáratlanul fekhet az őserdő alatt. Feltárt épületeinek impozáns volta, és a maja kulturális örökség itt megtalált bősége miatt emelkedik ki a többi romváros közül.
Az egyik első épület, amit meglátunk a Templo de Las Inscripciones, vagyis a Feliratok temploma. Nevét az itt megtalált maja hieroglifákról kapta, amik egyébként a maja írásbeliség leghosszabb és legváltozatosabb töredékei. Bent megtekinthető egy kripta is, ami több mint 1000 évig (!) érintetlen volt.
Innen jól látható az El Palacio épülete, ami a város közigazgatási központja lehetett.
A Kereszt templomegyüttes három piramistemplomból áll, amelyekre fel is lehet menni. Mindegyik egy-egy helyi istennek volt szentelve, és figyelemreméltó hieroglifák és domborművek díszítik őket.
Palenque romvárosában kifulladva és magunkat kigyönyörködve jöttünk el. A település piacán (5a Avenida Norte) friss gyümölcsöt, zöldséget és péksüteményeket vásárolhatunk. A Central Poniente utca környéke a város központja, aminek a végén a főtér is található. Naplemente után kellemes sétát lehet itt tenni, és például a Taquería Tropitacos étteremben néhány finom tacót enni.

Buszút Palenquéből San Cristóbal de las Casasba

Következő napunk reggelén korán buszra szálltunk San Cristóbal felé. Az út nagyjából 12 óra, és 240 peso/fő. A hosszadalmas út oka, hogy a két város közötti hegyi utat a helyi bandák többször eltorlaszolták, és csak önkényes vám megfizetése után engedték tovább az utazókat. Ezt elkerülendő a buszok kerülővel, a nagyobb főúton Villahermosa és Tuxtla Guttiérez érintésével mennek San Cristóbalba.
A busz nappal több helyen megáll, és több katonai, rendőri ellenőrzőponton is áthalad. Néhány esetben a katonák a buszra is felszállnak, és jellemzően a külföldiek útlevelét ellenőrzik is. Ezen a területen szokás drogokat délről északra csempészni, ennek tudható be az ellenőrzés. Az egyik kis településen kb 25-30 percre pedig pihenőt is tartottunk egy útmenti büfénél, hogy aki akar, ehessen. A faluban úgy árulták az ananászt és a friss kókuszt az út szélén, mint nálunk vidéken az epret és a barackot, sőt nagyobb mennyiségben, szinte mindegyik háznál. Így ezekből is be lehetett vásárolni.
A késő délutáni érkezéskor San Cristóbalban azonnal éreztük, hogy a hegyekbe vagyunk, mert sokkal frissebb és hűvösebb volt a levegő, mint Palenquében.

San Cristóbal de las Casas

Chiapas állam fővárosa Tuxtla Guttiérez körülbelül 60 kilométerre található a hegyekben lévő San Cristóbaltól, ami több mint 2100 méteren fekszik. A hegyi kisváros kulturálisan és hagyományait tekintve sokkal izgalmasabb mint a főváros, ezért a legtöbben ide látogatnak.
A város főbb nevezetességei két templom, az egyik a Katedrális a Zócalón.
A másik pedig a gazdagon díszített Templo de Santo Domingo de Guzmán templom. Ennek a homlokzatát kicsit nehezen lehet látni az előtte felhúzott piac miatt.
Kellemes sétálóutca a Real de Guadalupe, ami a város főutcájának mondható. Ha szép kilátást szeretnénk, akkor a Templo de Nuestra Señora de Guadalupe, vagy az Iglesia de San Cristóbalito templomokhoz érdemes felmennünk.
San Cristóbal híres a jó konyhájáról, kakaójáról és kávéjáról. Híres étterem a Sarajevo Café Jardin, a Cocoliche és a La Cocina. Utóbbiban fix áron van ebédmenü, és a-la-carte menü nincs is. Ha pedig szeretnénk megismerni még jobban a környék konyháját, foglaljunk helyet az El Tzitznél, ahol Irmával, a szakáccsal egy általunk választott fogást készíthetünk el, miután közösen meglátogattuk a helyi piacot (Mercado Viejo).
Kiemelkedő minőségű kakaót is kóstolhatunk itt többféle formában. A Xocol-Na csokizóban forrócsokiként a reggeli churrosunk mellé kérhetjük.
A Cacao Nativának több üzlete is van a városban, ahol nem csak hideg és meleg kakaóitalok, hanem táblás csokoládék, pralinék és forrócsokoládé alapok is kaphatók. Kedvenc helyünk azonban a Jangala nevű csokizó volt, a szuper kedves személyzet, és a kiváló kínálat okán.
Hogy kakaót termesztenek itt az nem túl meglepő, viszont a kávé annál inkább. Az itt nem őshonos növényt az állam a ’70-es években kezdte el betelepíteni, hiszen a 2000 méter tengerszint feletti magasság kedvez a kávénak. Jó befektetésnek bizonyult, hiszen a világ egyik legjobb minőségű kávéja innen származik, noha külföldre meglehetősen kis mennyiséget exportálnak. Az egyik legjobb kávézó a Frontera, ahol más-más módon készítik el különböző ültetvényekről származó kávébabokat.

Chamula és Zinacantán

A San Cristóbal körüli hegyekben több őslakos népcsoport is él, mit például a tzotzilok, akiknek egyik csoportja Chamula településen lakik. Az itteniek ugyan napi szinten bejárnak San Cristóbálba, mégis egy teljesen zárt közösséget alkotnak. A területükre még a mexikói rendőrség sem mehet be. Mi egy szervezett túrával mentünk ide (Alex y Raúl Tours, találkozó reggelente 9:30-kor, a San Cristóbal-i katedrális előtti téren a fakeresztnél, 300 peso/fő), így számos információt megtudtunk a helyi hagyományokról és szokásokról, amiket ha egyedül megyünk biztosan nem tudunk meg. Vallási szokásaikban ötvöződnek az őslakos sámánista és a katolikus hagyományok. Templomukban tilos felvételeket készíteni, hiszen a nap 24 órájában valamilyen vallásos szertartás folyik, amit az emberek maguk végeznek el.
Egészen sokkoló élmény a viszonylag kis templom belső tere, ahol a föld fenyőtűvel van felszórva, mindenhol gyertyákat égetnek, a helyi pálinkát, a poxt, vagy Coca-Colát fogyasztanak. Előfordulhat, hogy egy helyi javas asszony pedig éppen tyúkot áldoz, annak torkát elvágva, vérét kifolyatva, hogy páciensét megszabadítsa a rossz szellemektől.
Noha a település nem különösebben szép, vagy izgalmas, néprajzi szempontból mindenképpen érdekes és szemléletformáló idelátogatni.
Zinacantán egy közeli település, ahol európai szemmel sokkal kevésbé kirívó hagyományokat és szokásokat folytatnak. Itt egy helyi kézműves családot látogattunk meg, és ismertük meg napi életüket.

San Cristóbalból este busszal mentünk a Tuxtla Guttiérez-i reptérre, ahonnan Mexikóvárosba repültünk. Sajnos ezt az utazást nem úszhattuk meg egy elég súlyos ételmérgezés nélkül, de erről majd a következő posztban. Mindent összevetve Chiapas állam és San Cristóbal városa volt mexikói utazásunk egyik legjobb élménye. Autentikus, őszinte, hangulatos, izgalmas és változatos volt ez a néhány nap.

Útiterv

1. rész
1. nap: Strandolás Cancúnban
2. nap: Cozumel
3. nap: Tulum
2. rész
4. nap: Cenoték és Valladolid
5. nap: Chichén Itzá és Izamal
6. nap: Uxmal és Mérida
7. nap: Mérida
3. rész
8. nap: Palenque
9. nap: Utazás San Cristóbal de las Casasba
10. nap: San Cristóbal de las Casas
11. nap: San Cristóbal de las Casas
12. nap: Chamula és Zinacantán
4. rész
13. nap: Mexikóváros - La Condesa, Roma Norte
14. nap: Mexikóváros - Centro, Chapultepec
15. nap: Mexikóváros - Coyoacán, Centro
16. nap: Mexikóváros